Lassabb romlással járt együtt a több mozgás Parkinson-kórban
Egy 294 résztvevős megfigyeléses vizsgálatban a legaktívabbak gondolkodási teszteredményei alig változtak, de az ok-okozati kapcsolat nem bizonyított.
▶ 30 MÁSODPERCBEN
- MI TÖRTÉNT
- Egy 294 Parkinson-kóros felnőttet követő vizsgálatban a nagyobb fizikai aktivitás a gondolkodási és mozgástünetek lassabb romlásával függött össze.
- MIÉRT FONTOS
- Az eredmény a betegeknek és hozzátartozóiknak fontos, de nem bizonyítja, hogy maga a mozgás lassítja a betegség előrehaladását.
- MI JÖN MOST
- További vizsgálatok szükségesek annak megállapítására, hogy a testmozgás önmagában képes-e lassítani a tünetek romlását.
A legaktívabb Parkinson-kóros résztvevők gondolkodást és memóriát mérő teszteredményei szinte változatlanok maradtak egy legfeljebb hét évig tartó követés során. A 294 felnőtt adatait elemző megfigyeléses vizsgálatban a több mozgás kedvezőbb mozgástüneti eredményekkel is együtt járt. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák: ebből még nem következik, hogy a fizikai aktivitás okozta a különbséget.
BIZONYÍTÉK-SZINT
3/5 · KÖZEPESLektorált, megfigyeléses vizsgálat 294 résztvevővel, legfeljebb hét év követéssel. Összefüggést mutat, nem ok-okozati kapcsolatot; az aktivitást önbevallással, nem közvetlen méréssel határozták meg.
Nem csak az edzést számolták
Az eredmények 2026. október 7-én jelentek meg az Amerikai Neurológiai Akadémia hivatalos orvosi folyóiratában, a Neurologyban. A résztvevők enyhe vagy közepesen súlyos Parkinson-kórral éltek, átlagéletkoruk 66 év volt. Kérdőíveken számoltak be arról, hetente mennyi időt töltöttek fizikai aktivitással a munkahelyükön, otthon, illetve szabadidős tevékenységeik során.
A kutatók három aktivitási csoportot alakítottak ki: a legkevésbé aktívak legfeljebb heti 4 órát, a közepesen aktívak heti 4–8 órát, a legaktívabbak több mint heti 8 órát mozogtak. Ezek tehát nem kizárólag sportolással töltött órák voltak: a ház körüli és munkahelyi tevékenység is beleszámított.
Mit mutattak a pontszámok?
A gondolkodást és memóriát mérő, 30 pontos teszten a legkevésbé aktív csoport eredménye évente átlagosan 0,478 ponttal csökkent. A legaktívabbaknál az éves csökkenés 0,007 pont volt, vagyis az eredményük lényegében változatlan maradt. Az összefüggés akkor is fennmaradt, amikor az elemzésben figyelembe vették az életkort, a nemet és a Parkinson-kórral eltöltött éveket.
A mozgástüneteket értékelő, 0–132 pontos skálán a legkevésbé aktívak pontszáma évente 0,143 ponttal emelkedett, ami romlást jelzett. A legaktívabbaknál ezzel szemben évente 0,783 pontos csökkenést mértek. A nagyobb teljes aktivitásmennyiség és az intenzív testmozgással töltött több idő külön-külön is a gondolkodási és mozgástünetek lassabb romlásával függött össze.
„A fizikai aktivitás lehetséges előnyei attól is függhetnek, mennyi ideig maradnak aktívak a Parkinson-kórral élők, és hosszabb távon is folytatják-e a testmozgást.”
— Dong-Woo Ryu, a Cincinnati Egyetem kutatója, a tanulmány szerzője
A kedvező összefüggés még nem bizonyíték az okra
Az önbevallás miatt az aktivitási becslések pontatlanok lehettek, és a résztvevőknek induláskor általában jók voltak a gondolkodási és memóriafunkcióik. Ez korlátozza az eredmények általánosíthatóságát; az aktivitási szintek közötti eltérések is kicsik voltak. A kutatást a Gardner Family Foundation támogatása és a Precision Medicine in Neurodegenerative Diseases Fund finanszírozta.
[i] Ez a cikk tájékoztató jellegű, nem helyettesíti az orvosi vagy dietetikusi tanácsot. Egészségi állapotodat érintő változtatás előtt kérd szakember véleményét.
» Követett téma: EGÉSZSÉG · kulcsszó: mozgás, Parkinson-kór